Ma 25 éve szállt fel először az európai repülőgépgyár legsikeresebb típusa, a keskenytörzsű Airbus A320-as. Rövid típustörténeti összefoglalónk.

1987. február 22-én emelkedett először magasba az Airbus A320-as. Az 1970-ben alapított Airbus Industrie a Boeing 737-es és a McDonnell Douglas DC-9-es típusok konkurenseként 1984 márciusában indította útjára az azóta is töretlen sikerrel működő A320-as programot.

Az A320-as típus első megrendelője a francia nemzeti légitársaság, az Air France volt, amely 1988. március 28-án vette át első keskenytörzsű Airbusát. A típuscsalád a későbbiek során további tagokkal bővült, így készült el 1994-re a hosszított törzsű A321-es, majd 1996-ra a rövidebb törzsű A319-es. 2003-ban pedig ismét újabb taggal bővült az A320-as család, ekkorra készült el a legrövidebb törzsű Airbus, az A318-as.

A fejlesztés számos újítást hozott a repülőgépgyártásba. A megvalósított új technológiák és műszaki megoldások kategóriájának legmodernebb repülőgépei közé emelte a fiatal gyártó legújabb típusát. Alapvető újdonságot jelentett az elektronikus vezérlési rendszer, a fly-by-wire, amelyet a polgári repülés történetében az A320-as típusban alkalmaztak először.

Az új technológia révén a pilóták digitális utasításokkal irányítják a repülőgépet, amelynek számítógépei hajtják végre a különböző repülési manővereket és felügyelik a repülés biztonságát. Szintén újdonságot jelentett a digitális műszerek megjelenése a pilótafülkében: az Airbus A320-as két személyes cockpitjében 6 darab színes kijelző foglalja össze azt az adatmennyiséget, amelyre a pilótáknak szükségük van az irányításhoz.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

Az Airbus úttörő elgondolása, miszerint a típuscsaládon belül azonos pilótafülkét alakítanak ki rendkívüli mértékben növelte a típus gazdaságossági mutatóit. A légitársaságoknak ugyanis nem kell költséges és nem utolsó sorban időigényes átképzési programokra küldenie hajózóit. Az A320-asra kiképzett pilóták a típuscsalád minden tagjának irányítását el tudják látni.

Az első szériának két változata volt, az A320-100 és az A320-200. Míg az előbbiből mindössze 21 példány készült, addig a 200-as változat a mai napig gyártásban van. Az A320-as törzshossza 37.57 méter, ennél 6.94 méterrel hosszabb az elsőként továbbfejlesztett A321-es változat. A hosszított törzsű A321-es első felszállását 1993. március 11-én teljesítette. A típus első megrendelői a német Lufthansa és az olasz Alitalia voltak. Mindkét légitársaság 1994-ben vehette át első saját példányát.

A fejlesztési sorozat következő típusváltozata az A319-es volt, amely koncepciója szerint a kevesebb utasférőhellyel rendelkező Boeing 737-500-as „Classic”, később pedig a 737-600-as „NG” változatnak állított konkurenciát. Az A320-asnál 3.73 méterrel rövidebb törzsű A319-es 1996-ban állt szolgálatba. Első megrendelője egy lízingcég, az ILFC volt.

A legkisebb Airbus, az A318-as fejlesztése 1998-ban vette kezdetét. A „mini-Airbus” két osztályos elrendezésben 107 utast vehet fedélzetére. A gyártó a korai Boeing 737-eseknek, az új generációs 737-600-asnak és a Boeing 717-esnek kívánt közvetlen piaci ellenfelet állítani a mindössze 31.4 méteres géppel. Az első példányt 2003-ban adták át a Frontier Airlines számára. A típus nem igazán váltotta be a hozzá füzőtt reményeket mivel üzemeltetési mutatói nem tudták felvenni a versenyt a légitársaságok egyre szigorodó gazdaságossági elvárásaival. Kisebb mérete ellenére is, szerkezeti struktúrája és sugárhajtóműves üzemelése a nagyobb testvérmodellekkel csaknem megegyező fogyasztási mutatókat produkál, ami a szállítható utasok számának függvényében mai szemmel igencsak gazdaságtalan üzemelést eredményez.

Ennél sikeresebb viszont a többi típusváltozat, amelyek megújítását 2011-ben hirdette meg az Airbus. Az új hajtómű-opcióval kínált változat az A320neo nevet kapta és a legnagyobb konkurenst, az amerikai repülőgépgyárat is megelőzve kavarta fel az állóvizet az új generációs keskenytörzsű utasszállító repülőgépek piacán.

A fő szempont szerint, a költséghatékonyság jegyében került újratervezésre a típuscsalád, amelynek az A318-as kivételével, mind a három változat, tehát az A319-es, A320-as, és a leghosszabb törzsű A321-es is tagja lesz. Az Airbus nem kevesebb, mint 16%-os üzemanyagtakarékosságot ígér új modelljére, amely külsőségek tekintetében is meg fog változni. Az A320neo típusokon új, nagyméretű wingletek kerülnek alkalmazásra, amelynek a Sharklet nevet adták.

Az Airbus repülőgépein ezt megelőzően is voltak az üzemanyagtakarékosságban szerepet játszó szárnyvégek, ezek pontos neve wingtip fences, amelyek kisebb méretűek, mint a rövidesen bevezetésre kerülő blended wingletek. Az európaiaknak jogi vitája is támadt új szárnyvég-technológiájukkal, mivel a Boeingekről jól ismert, a Sharkletekre kísértetiesen hasonlító nagy méretű wingletek szabadalmát magáénak követeli az amerikai repülőgépgyár beszállítója, az Aviation Partners Inc.

Az első sorozatgyártott példány várhatóan 2015-ben áll forgalomba. Az új A320neo megrendelésszáma már most meghaladta az ezres határt, ezért a gyáriak nagy reményekkel vannak új típusuk iránt.

Kövess minket a közösségi médiában, és iratkozz fel napi hírösszefoglalónkra!
Hasznos, érdekes volt amit olvastál? Már egy újság árával támogathatod az AIRportal.hu működését!