Akkor lássuk a szombatot… reggel 6-7 körül kezdenek jönni az első versenyzők, és bár írtam, hogy a járatok az egész napra elég jól el vannak osztva, a reggel azért elég jó: Ural, Vim, Rossiya, Aerosvit, Transaero, Zapolyarye, Sky Experss, Atlant Soyuz
Mire kiértem, az Ural, Vim és Rossiya már lejöttek, ami nem zavart, mert inkább a kigurulóra játszottam. Bár az előző esti 14-es TU5 induló után egy kicsit tartottam az iránytól, de megmagyaráztam magamnak, hogy a TU5 biztos üresen ment el.
A fotózással kapcsolatosan Tomi megnyugtatott, hogy rendőri érdeklődéstől nem kell tartani, de azért nem voltam 100 %-ig nyugodt. Hiszen mégiscsak a Balkánon vagyunk, és bár Montenegroban pl. fogták és egyszerűen bevezették hivatalos pénznemként az eurót, de azért az ország még igencsak messze van Európától. Aztán ahogy telt az idő, láttam, hogy itt nem is a rendőröktől kell tartani, hanem egyrészt a hőségtől, másrészt a helyi közlekedéstől. A reptér egy forgalmas út mellett van, gyakorlatilag ez a Horvátország-Bosznia-Montenegró-Albánia főútvonal, a kigurulókat közvetlenül az út széléről lehet fotózni, az út pedig tele van mindenféle gyilkosképű szerb-bosnyák-albán és helyi bűnözővel, akik luxusautóikkal meg terepjáróikkal száguldoznak… Reméltem, hogy én csak kis hal vagyok és nem fognak észrevenni, ebben szerencsém is volt, sőt még volt, aki tőlem kért útbaigazítást… Az út veszélyességét jelzi, hogy a széle tele volt keresztekkel, ami arra jó volt, hogy neki lehetett támasztani a fotóstáskát…
Na akkor jöjjön pár kép is végre, íme az első leszálló:

Aztán átballagtam a kigurulókhoz (kb. 150 m a leszállós helytől), ahol volt egy kis domb, gondoltam felmegyek megnézem a kilátást, de aztán az lett az eredménye, hogy rögtön padlóztam is egy kurva nagyot, egyenesen beleborultam valami kib***ott vadrózsába vagy mibe, és a lábamon lett kb. 10 seb, a két legnagyobb kb. 10 centis és ömlött belőle a vér. A fotóstáskát, kisszéket és vizesüveget három különböző helyről szedtem össze, a vizesüveg ráadásul valami félméter mély ősdzsungelbe esett, alig találtam meg. Ahogy feltápászkodtam, akkor meg majdnem beleszaladtam egy pókhálóba, amiből egy kb. ötcentis pók figyelt... Ráadásul a domb egy kalap szart sem ért, lementem vissza az út mellé, onnan lehetett csak normálisan fotózni. Aztán lassan jöttek is az első indulók:


Csak a feeling kedvéért, a hegyek…

Aztán jött a reggel egyik fő attrakciója

És ha már 767, akkor jött a másik is, ami végre meglett normálisan, mert eddig csak szar esős időben volt meg:
