Rengetegen rajonganak a repülésért, de talán még többen a filmekért. Repülős filmeket nézve bizony sokszor mindkét tábor találkozhat olyan nagyvásznas klisékkel melyek elvéreznének a való élet próbáján. Ezekből a mítoszokból szemezgetve választottuk ki a nyolc leggyakoribbat. Első rész.
Eltévedtünk a fedélzeten #1
Ennek talán legékesebb példája a 2005-ben megjelent Légcsavar (Flightplan / Touchstone Pictures, 2005) című film. Jodie Foster főszereplő annyit barangol, hogy az ikonikus Fantasztikus Labirintus (Labyrinth / Jim Henson Company, 1986) egy egyszerű reggeli kutyasétáltatásnak tűnhet.
Ezzel szemben a valóság az, hogy egy repülő minden négyzet-centiméterét maximálisan kihasználják, nem igazán van arra lehetőség, hogy ismeretlen járatok felfedezésére induljon a kíváncsi utas (és nem csak a biztonsági szabályok miatt). Ez alól némi kivételt képez az utaskabin, ahol a legtöbb esetben a komfort kerül előtérbe. A karbantartó személyzet azonban elég sokat tudna mesélni, milyen szűkre szabott helyen kell dolgozniuk, vagy éppen mennyire szokatlan helyen lehet megtalálni az utas-, és a poggyászteret elválasztó panelt.
Halálra ítélve #2 – leállt egy hajtómű
Ezt látva, mindig mosolyognom kell. Egy hajtómű elvesztése korántsem jelenti azt, hogy hamarosan találkozunk a Teremtővel, még abban az esetben sem, ha ez volt a légijármű egyetlen hajtóműve. Vegyük a legrosszabb esetet, ahol valóban az egyelten hajtómű áll le és ráadásul egy forgószárnyasról van szó: ilyenkor kellő magasságból autorotálhat a helikopter és akár különösebb sérülés nélkül végrehajtható a landolás.
Merevszárnyas konstrukció esetében pedig sárkányszerkezetnek köszönhetően a vitorlázóképességet nem veszítjük el, ahogy az Air Canada 143-as járatának esete is szépen bemutatta; itt egy Boeing 767-200 hajtóművei álltak le utazómagasságon és bár célállomását nem, de egy kitérő repülőteret még elért.
Persze szép számmal szelik az eget több hajtóművel rendelkező repülők is – ezek esetében pedig egy hajtómű elvesztése esetén még mindig rendelkezésre áll a többi teljesítménye.
Halálraítélve #3 – a turbulencia
A turbulencia bizony a repülés velejárója. Ahogy a magyar utak, úgy az égi sztrádák sem zökkenőmentesek. Utóbbiért leginkább bolygónk atmoszférája a felelős, hiszen az éppen aktuális magasságra jellemző légsűrűség változások, szélirány és sebesség mind-mind olyan befolyásoló tényező, melyek hatással vannak a repülőkre.
A mérnökök azonban gondoskodtak róla, hogy ettől még ne ingadozzon az energia ellátás (ne villódzanak a fények) és az oxigénmaszk is csak akkor fog az ölünkbe pottyanni, ha a pilóta azt úgy akarja, vagy ha az utastér légnyomása ezt megkívánja.
Halálraítélve #4 – rés a pajzson
Az egyik leggyakrabban visszatérő jelent, amit láthattunk akár a Vasember 3 (Iron Man 3 / Marvel Studios, 2013) vagy éppen Az elnök különgépe (Air Force One / Columbia Pictures, 1997) című filmekben is. Tény, hogy az utazómagasságon már jelentősnek mondható az utastér és a külső légnyomás közötti különbség, de 10 km magasan még nem az űrben vagyunk, hogy egy apró lyuk (vagy akár egy nagyobb sérülés) pontot tegyen az utazásunk végére.
Ilyen esetben a legnagyobb kellemetlenséggel addig kell szembenéznünk, amíg a légnyomás ki nem egyenlítődik, ahogy ez megtörténik, hűvösebb, zajosabb percek állnak előttünk, de nem fog a semmibe székestől kitépni a vákuum.
