A Germanwings tavalyi tragédiája óta különösen előtérbe került a pilóták mentális állapota és egészsége, ezért az Aviation Rulemaking Committe (ARC) a jövőben fokozottabb hangsúlyt fektet ezek holisztikus vizsgálatainak javítására.

A képen a tavalyi katasztrófában érintett Germanwings légitársaság egyik gépe látható. (Fotó: AIRportal.hu) | © AIRportal.hu

A képen a tavalyi katasztrófában érintett Germanwings légitársaság egyik gépe látható. (Fotó: AIRportal.hu)

Az ARC légiközlekedési és orvosi szakértői a kereskedelmi légitársaságokkal és a pilóták szakszervezeteivel együtt arra törekszik, hogy sokkal hamarabb kiderülhessen, ha valakinek a mentális egészsége nem az igazi.

De nem csak a felismerés, hanem a kezelés és az aktív életbe való visszavezetés is fontos, hiszen olyan emberekről van szó, akik pilótaként különleges értékeket képviselnek a tapasztalatuk és a rutinjuk alapján, így nem csak a beléjük fektetett anyagiak miatt kellene kitartaniuk mellettük a munkaadóknak.

Mindezt az FAA úgy fogalmazza meg, hogy míg sok olyan feltétel van, melynek hiányos teljesülése esetén az illetőt automatikusan el kell tiltani a repüléstől, vannak olyan problémák, melyek kezelhetőek, de ez csak akkor történhet meg, és lehet eredményes, ha a pilóta hajlandó beszámolni a tünetekről, és ennek egyik módja az önkéntes jelentés.

A cikk a hirdetés alatt folytatódik.

Mivel az elmúlt évtizedekben egyes pszichés, de viszonylag könnyen kezelhető problémákat stigmaként kezelt a légiközlekedési szakma, így általánossá vált a jelenség, hogy a pilóták inkább hallgattak a bajaikról, mert féltek, hogy letiltják őket.

Az ARC számos olyan ajánlást dolgozott ki az iparág számára, melyek segítségével jobban követhető a mentális állapot, az FAA pedig fokozott ütemben képzi a légügyi egészségügyi szakértőket, akik a megfelelő tudás birtokában könnyebben vehetik észre az aggasztó jeleket. Őket a jelenlegi tervek szerint integrálni lehet a légitársaságok irányítás rendszerébe, illetve ezen kívül a cégek és a szakszervezetek olyan programokat dolgoznak ki, melyek növelik a tudatosságot a problémák feltárását illetően, ugyanakkor csökkentik a megbélyegzés jelenlétét.

A két tényező együtt elősegítheti azt, hogy a pilóták valóban merjék jelezni a problémáikat, hiszen például a depresszió egyes formáit a kívülállók talán csupán rosszkedvként értékelhetik, ám közben lehet, hogy az egyénben önpusztító folyamatok zajlanak. Mindezt időben felismerve, és az érintett személy önkéntes jelzése alapján elkerülhetőek lehetnek az olyan tragédiák, mint a Germanwings katasztrófája.

Az önkéntes beszámolókkal a pilóták bevallhatják, hogy problémájuk van, de ezt valószínűleg csak akkor fogják megtenni, ha tudják, hogy a megfelelő programmal kilábalhatnak a mentális betegségből, és visszatérhetnek a repüléshez úgy, hogy nem éri őket hátrányos megkülönböztetés.

Az ARC kiemeli, hogy sok esetben a hagyományos pszichológiai vizsgálatok már idejétmúltak, tehát nem produktívak, ráadásul költséghatékonyságuk is kritikán aluli. Sajnos azonban nem csak a repülésben, hanem úgy általánosságban a munkaerőpiac minden területén megfigyelhető, hogy a pszichés problémákkal bajlódó személyeket nem kedvelik a munkaadók, holott sok esetben kezelhetőek a gondok, és nem csak erős gyógyszerek segítségével, amivel valóban oda lenne a repülőorvosi is.