A hetvenes nyolcvanas években a repülőgép eltérítések épp virágkorukat élték. Egymást érték a sokszor tragédiába torkolló véres gépeltérítések, mellyel sokszor egy-egy államot akartak a terroristák megzsarolni. A volt szocialista országok légitársaságai ebből általában kimaradtak, errefelé inkább a kommunista rezsimek elől menekülők folyamodtak végső elkeseredettségükben a gépeltérítés eszközéhez. Nemzeti légitársaságunkat is többször érte hasonló támadás, melyek közül most kiemelünk egy kevésbé ismert eltérítési kísérletet.
Harminc évvel ezelőtt 1982. november 27-én a Malév MA121-es Leningrádból hazafelé tartó járatát Varsóban egy fiatalember megpróbálta nyugatra téríteni. A hosszú órákon át folyó tárgyalások, alkudozások végül eredményt hoztak, és sikerült a drámát vérontás nélkül rendezni, azonban a fedélzeten tartózkodóknak az eseményeket csak nagy nehézségek árán sikerült feldolgozniuk.
Az akkori rendszer az esetet igyekezett minél gyorsabban a szőnyeg alá söpörni, így a hír hamar feledésbe merült a közvélemény számára. Szerencsére azért a személyzet tagjait kitüntették a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany, illetve ezüst fokozatával. De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük időrendben mi is történt azon a fázós szombati napon tőlünk légvonalban 670 km-re a lengyel főváros repülőterén.
A menetrend szerint aznap a MA121-es járatára eredetileg egy Tu-134-es repülőgép volt betervezve, azonban a járattervezés módosította ezt a nagyobb befogadóképességű Tu-154-es típusra a tervezett nagyobb utaslétszám miatt. A 153 fő befogadására alkalmas HA-LCA lajstromjelű Tu-154B-2 (c/n 73A045) típusú repülőgép, annak idején 1973. szeptember 5-én elsőként érkezett Ferihegyre és akkorra már több mint 11 000 repült órát teljesített. A járaton aznap Nagy Imre parancsnok, Antolik Tamás másodpilóta és Horváth Árpád fedélzeti mérnök mellett Tóthné Pintér Erzsébet vezető légi-utaskísérő és további négy fő stewardess alkotta a személyzetet.
(Az időpontok helyi időben értendők)
10:10 A MA120-es járata felszállt Ferihegyről Leningrád felé.
11:30 A járat menetrend szerit leszállt Varsóban, ahol további utasok szálltak fel.
12:25 A repülőgép tovább indult Leningrádba.
16:30 A HA-LCA menetrend szerint érkezett Leningrádba. Miután valamennyi utas elhagyta a fedélzetet, a földi kiszolgálók feltöltötték üzemanyaggal a repülőgépet, illetve friss fedélzeti ellátmányt vittek a repülőgépre.
17:35 Miután az utasok és csomagjaik is megérkeztek a fedélzetre, a járat menetrend szerint visszaindult Budapest felé immár 121-es járatszámmal.
17:27 A járat eseménytelen repülés után rendben leszállt Varsó Okecie nemzetközi repülőterén. A Lengyel fővárosba érkező utasok kiszálltak, a fedélzeten 42 tranzit utas és a személyzet maradt. Az utasok ki és beszállítását a szárny előtti középső ajtónál hajtották végre. Az oda tolt lépcsőnél két fegyveres lengyel katona őrködött.
17:45 A repülőgép jobb oldalán folyt a csomagok rakodása, melyet Horváth Árpád fedélzeti mérnök ellenőrzött. Mellette tartózkodott Borovszky János a Malév varsói állomásvezetője.
17:47 Egy repülőtéri autó állt meg a lépcső előtt. Abból egy magas, szőke hajú 20 év körüli gépfegyveres katona szállt ki, majd a lépcső alján posztoló két katonát lefegyverezte és feltartott kézzel felterelte őket a repülőgép fedélzetére. A gépeltérítő idegesen, fegyverével hadonászva tartotta sakkban a két katonát és a személyzetet.
17:49 A repülőgép felé közeledett egy busz, melyen további 43 Budapestre tartó utas érkezett. Borovszky János a repülőgép hasa alól látva a történteket visszairányította a buszt a terminál épülete felé.
17:50 A gépeltérítő miután minden utast a helyére parancsolt elengedte a két katonát, akik azonnal lerohantak a gépről. Ezt követően a pilótafülkéhez ment, ahol közölte, hogy Nyugat-Berlin Tempelhof repülőterére, vagy Bécsbe akar repülni.
Idézet Nagy Imre vallomásából: „Ekkor egy katonaruhába öltözött fiatal lengyel férfi ránk irányított géppisztollyal odajött a pilótakabin ajtajához, és azt mondta, hogy Berlinbe repüljünk. Mivel lengyelül mondta, és én nem értettem pontosan, és azt gondoltam, hogy valami információt kér, azt mondtam neki, nem, Budapestre. Erre néhány lépést hátrált, géppisztolyát ránk fogva, indulatosan megismételte, hogy Nyugat-Berlin, Tempelhof. Valamint azt is mondta, hogy 16 lövedék van a géppisztolyában.”
A kapitány közölte ezt az irányítással, akik elvi engedélyt adtak, illetve megadták az aktuális időjárási helyzetet a célrepülőtereken. Ekkor Nagy Imre gépparancsnok javasolta, hogy inkább Bécsbe repüljenek, amit a gépeltérítő elfogadott. Ezt követően a másodpilóta elkezdte előkészíteni az útvonal dokumentációs anyagát.
17:55 A lengyel határőrség körülvette a repülőgépet, mialatt a fedélzeti mérnök visszatért a pilótafülkébe. A gépeltérítő eközben végigsétált a fedélzeten ellenőrizve az utasokat, illetve a nyitott bejárati ajtót.
18:00 Megérkezett a speciális kommandó alakulat a géphez, akik mindenkit eltávolítottak a gép közeléből. Borovszky János állomásvezető ennek ellenére a helyszínen maradt és alkudozásba kezdett a kommandó egység parancsnokával, aki azonnali fegyveres beavatkozást akart. Az állomásvezető követelte, hogy értesítsék védelmi főnöküket, nehogy olyan hibát kövessenek el, amit jóvátenni nem tudnak. Ezzel sikerült időt nyerniük.
18:20 A pilótafülkében történt hosszas, feszült tárgyalások után az irányítás végre engedélyt adott a hajtóművek indítására. Azonban a bejárati ajtótól nem vitték el a lépcsőt, így az ajtót nem lehetett becsukni. A gépeltérítő egyre idegesebben sürgette a kapitányt, így Nagy Imre végül a járó segédhajtóműről beindította a középső 2-es számú hajtóművet, majd később a gép jobb oldalán található 3-as számút is.
18:35 A lépcső még mindig az ajtó előtt állt, így nem lehetett indítani a bal oldali 1-es hajtóművet. Eközben a gépeltérítő ismét végigment a fedélzeten, majd visszatért a pilótafülkébe, ahol a pilóták folyamatosan egyeztettek a toronnyal. Végül a gépeltérítőnek átadták a fedélzeti mérnök fejhallgatóját, aki halkan, fojtottan alkudozott a toronnyal.
18:40 Kiszolgáló személyzet érkezett a repülőgéphez, akik elvitték a lépcsőt a gép mellől, így végre az egyik légi-utaskísérő be tudta csukni az ajtót.
18:45 Két katonai terepjáró érkezett a gép orra elé és a katonák az elülső csomagtérbe behatolva ott ismeretlen tevékenységet folyattak. Eközben az irányítás folyamatosan kérdezte, miért nem gurul a gép, mire a kapitány közölte velük a tényeket, majd kihajolva a pilótafülke ablakán szóban közölte a katonákkal indulási szándékát, majd nyomatékul felkapcsolta a repülőgép fényszóróit. Ekkor a két terepjáró hátrébb tolatott.
18:55 A gépeltérítő egyre idegesebb lett. Ekkor a kapitány kérte az irányítást, hogy szóljanak a Malév képviselőjének, hogy zárja be a csomagtér ajtaját. Válasz nem érkezett.
18:56 Nagy Imre ekkor utasította a másodpilótát állítsa le a középső 2-es hajtóművet, majd leküldte a fedélzeti mérnököt azzal az indokkal, hogy be kell csuknia a csomagtér ajtót. Horváth Árpád az első ajtónál leengedte az összecsukható lépcsőt és lemászott. Őt a kommandósok azonnal gépkocsiba ültették és már nem is engedték vissza.
19:10 Nagy Imre repülőgép parancsnok látván nem történt semmi, szintén elhagyta a fedélzetet és lemászott, hogy megtudja mi folyt a repülőgép körül. A kommandósok ekkor kb. 150 méterre a repülőgép háta mögé kísérték, ahonnan már őt sem engedték vissza.
Idézet Nagy Imre vallomásából: „Én magam is lementem a létrán kb. 10-15 perc múlva. A repülőgép alatt egy géppisztolyos katonát találtam, aki a társa segítségével azonnal elrángatott, ellökdösött a repülőgéptől, a gép háta mögé kb. 100-150 m-re, ahol a már kirendelt katonai erők gyülekeztek. Itt lengyelül beszélő katonák fogadtak, akik sem információt nem adtak a terv¬be vett akcióról, és miután vissza próbáltunk menni a fedélzeti mérnökkel a gépre, szintén visszahúztak bennünket. Azt a kérésemet, hogy beszélhessek a Malév-képviselővel, vagy pedig visszamehessek a repülőgépre, vagy rádión beszélhessek a másod¬pilótával, nem teljesítették. Ennek részben oka lehetett a nyelvi nehézség, csak lengyelül beszéltek, oroszul nagyon rosszul, angolul pedig egyáltalán nem.”
19:16 A fedélzeten egyedül maradt Antolik Tamás másodpilóta felére csökkentette az utastér világítását, miközben a géprabló tovább alkudozott.
19:20 A kapitányt és a fedélzeti mérnököt bekísérték a főépületbe, ahol a válságstáb tagjai – magas rangú katonatisztek és civilek – tanácskoztak. Ekkorra már a teremben volt Zsigmond Lajos a Malév varsói képviseletének vezetője és Borovszky Lajos állomásvezető is.
19:25 Zsigmond Lajos a válságstáb tagjainak lefordította Farkas Endre minisztériumi illetékes Budapestről telexen küldött állásfoglalását a gépeltérítéssel kapcsolatban. Ezt követően Nagy Imre kérte, hogy visszamehessen a repülőgépre. Ezt a válságstáb parancsnoka elutasította, egyben közölte, hogy a gépeltérítőt semmiképp sem engedik elrepülni.
19:34 A gépeltérítő utasította a nőket, hogy öltözzenek, mert le kell szállniuk, majd rögtön vissza is ültette őket.
20:05 A válságstáb kidolgozott egy fegyveres behatolási tervet, melyhez kérték a kapitány és a fedélzeti mérnök segítségét abban, hogy készítsenek rajzos ábrákat az utastérbe való feljutás lehetőségeiről az elülső csomagtér és a műszaki rekeszen keresztül.
20:10 Zsigmond Lajos vitába szállt a válságstáb vezetőivel és hevesen ellenezte az akciót az utasok és a gépen maradt személyzet védelmében. Ekkor közölték vele, hogy kap egy óra haladékot. Ha addig sem oldja meg a helyzetet, behatolnak a gépbe és kiiktatják a géprablót. Ezt követően a képviselet vezető az irányítókon keresztül tárgyalásba kezdett a géprablóval. Első kérése az volt, hogy eressze el a nőket és a gyerekeket, cserébe kerítenek egy szerelőt, aki rendbe hozza a nyitva maradt csomagtér ajtót. A géprabló válaszában csak annyit közölt, hogy gondolkodik rajta.
20:34 Folyt az alkudozás, miközben a gépeltérítő egyszer elhagyta a pilótafülkét, hogy WC-re menjen. Az utasok nem mertek megmozdulni, maradtak a helyükön.
20:52 A másodpilóta leállította a 3-as számú hajtóművet. Mostantól csak a gép segédhajtóműve működött és látta el elektromos árammal a repülőgépet. A légi-utaskísérők nyugtatták az utasokat és frissítőket osztottak szét.
21:01 Újabb telex érkezett Budapestről, melyben Farkas Endre minisztériumi illetékes közölte, hogy egyet ért az időhúzással, de erőszakos beavatkozáshoz a magyar kormány nem járul hozzá. Folytassák az alkudozást.
21:05 Nagy Imre ismét jelzi, hogy visszamenne a repülőgépre. Kérését elutasították. Eközben a géprabló közölte, hogy elengedi az utasok felét és lépcsőt kért.
21:16 Buszba szállt 35 férfi utas és kilenc nő. Tovább folyt az alkudozás a pilótafülkében. A hét női utast visszarendelte a géprabló.
21:27 A busz elindult az épület felé. A Tupoljev fedélzetén hét női utas, öt légi-utaskísérő és a másodpilóta maradt. A lépcsőt ismét elvontatták, ajtót bezárták.
21:30 A kiszabadult utasok a tranzitba érkeztek, ahol vizet és hideg élelmet kaptak.
21:40 Tovább folyt a taktikai időhúzás a géprabló és a válságstáb között. Mivel a repülőgép csomagtere még mindig nyitva állt, ezért közölték a géprablóval, hogy nem tudják megjavítani. Válaszként a géprabló csak annyit mondott:-„egy percet ad, majd lelő egy embert”.
21:41 Zsigmond Lajos javaslatára közölték a géprablóval, hogy biztosítanak egy másik repülőgépet, mellyel elhagyhatja Lengyelországot. Válasz nem érkezett. Eközben a kapitány beszélhetett rádión a másodpilótával, akivel közölte, hogy erőszakos beavatkozás nem várható.
21:56 Végre válasz érkezett a Tupoljevről, a géprabló beleegyezett a gépcserébe. Ezt további alkudozás követte a túszok szabadon bocsátása érdekében.
22:35 A megállapodás értelmében a LOT lengyel légitársaság egyik Antonov An-24-es gépe odagurult a Tupoljev mellé.
22:36 A géprabló közölte, hogy a hét női utast elengedi. Ekkor buszt küldtek az utasokért és lépcsőt. Miután a hét utas kiszállt, a lépcsőt ismét elvontatták a gép mellől, már csak a másodpilóta és a légi-utaskísérők maradtak a gépen.
22:40 Budapestről ismét telex érkezett, melyben közölték, ha másképp nem megy, a géprabló elviheti a repülőgépet ahová akarja.
22:42 A gépről nem jelentkezett senki. Feszülten várakozott mindenki a fejleményekre.
23:09 A géprabló rádión közölte, hogy mindenkit elenged és megadja magát. Ekkor ismét lépcsőt és buszt küldtek a repülőgéphez. A fedélzeti mérnök a repülőgépen maradt a géprablóval, míg a légi-utaskísérők leszálltak.
23:20 A busz megérkezett a tranzit elé, ahol a légi-utaskísérők ismét találkoztak a már korábban szabadon engedett utasokkal és a két pilótával.
23:28 A géprabló lejött a Malév gépről és átment a LOT An-24-es repülőgépébe, ahol a kommandósok ártalmatlanná tették.
Az események kedvező fordulata után a személyzet gondoskodott az utasokról. A kapitány részletesen tájékoztatta őket az eseményekről, emellett gondoskodtak az orvosi és egyéb ellátásukról az állomásvezető és a képviselet vezetővel egyetemben. Eközben a pilóták visszamentek a repülőgépre és elvégezték a szükséges teendőket. Az utasok és a személyzet, meghallgatásuk után szállodában éjszakáztak, majd másnap reggel 10:00 óra körül tovább indultak Budapestre.
Az eset szerencsésen végződött. Ahogy mondani szokás mindenki ép bőrrel megúszta. Az ijedtség okozta traumát az utasok egyénileg próbálták kiheverni és hálásak voltak a személyzet és a képviselet tagjainak a higgadt, hozzáértő és önfeláldozó helytállásukért, mellyel megmentették utasaikat. Külön érdemes szólnunk Zsigmond Lajos képviselet vezetőről, aki sokszor szembeszállva a kommandósok és a válságstáb vezetőivel elérte, hogy a kialakult helyzetet tárgyalásos úton rendezzék, melyet sokszor saját maga bonyolított a géprabló és a torony között.
Végezetül álljon itt Zsigmond Lajos visszaemlékezéséből egy részlet:
“20:05-ig kidolgoztak egy tervet, fegyveres-erőszakos akciót. Amikor ezt közölték velem, én tiltakoztam és elmondtam, hogy a támadó egy egészen fiatal, 20-21 éves ember, valószínűnek tartom, hogy egyedül van. Nem lesz képes pszichikailag hosszan tartani magát, ezért javaslom, hogy kezdjünk alkudozni. Így időt nyerünk, azután majd mindig a körülményeknek megfelelően fogunk lépni.
Rendkívül heves vita követte az elképzelésemet. Sokan tiltakoztak ez ellen, a kommandó parancsnoka pedig, felpattanva helyéről, bizonygatta, hogy ez ‘őrültség’ és nem ért vele egyet. De a belvédelmi tábornok kiadta a parancsot: ‘Ad nekem egy órát, de ha ez idő alatt nem válik be a tervem, úgy – mivel lengyel állampolgár a támadó – fegyveres akcióhoz fog folyamodni.’ Ezután alkuba kezdtünk az irányítótornyon keresztül a géprablóval.
Kérésem 20:10-kor: – Eressze el a nőket és a gyermekeket, ennek fejében kerítünk egy szerelőt a városból, mivel szombat este lévén, már nincs ilyen ember a repülőtéren, és majd ő megcsinálja a csomagtér ajtaját.
Válasz: Rendben van, majd gondolkozik ezen, és később ad választ…
Kérdés a géprablóhoz: Mi lesz az ígéretével?
Válasz: Még nem döntött!
21:01 – Közlik velem, hogy már csak kilenc percem van a tervem végrehajtásához! – Ekkor hozza a magyar konzul a Budapestről érkezett telexet, amelyben Farkas Endre elvtárs, a minisztérium illetékes vezetője – azonnal fordítom – egyetért az alkudozással-időhúzással, de semmiképpen nem a fegyveres akcióval, amely veszélyezteti az utasokat, a személyzet és a gép épségét!
A lengyel tábornok ekkor közölte: erőszakos fegyveres akciót nem engedélyez, folytassuk az alkudozást! (Nagyon megkönnyebbültem.)”
Az összeállítást készítette: Harangozó Tamás
