Szóval úgy akadt, hogy januárban párommal kiugrottunk New York-ba. Alapvetően nem volt szándékunkban, de egy csúnyán elrontott Alitalia-s akciónak köszönhetően 11.400,- Ft-ért (igen ennyi!) sikerült venni két open-jaws jegyet. A lényeg röviden az, hogy az Alitalia japán oldalán meghirdettek egy kuponkódot, amit 25.000 japán jen kedvezményre lehetett felhasználni. Elrontották az akció kihirdetését, és az IT-sek is rosszul állították be a rendszert, úgyhogy nem csak a Japánból induló Alitalia járatokra lehetett felhasználni azt, hanem bármilyen egyéb járatra. Ehhez jött még az hozzá, hogy a kódot össze lehetett kombinál open-jaws jegyekkel. Az open-jaws jegy lényege, hogy nem ugyanaz az indulási hely, mint az érkezési, és ezt valamiért jóval olcsóbban adják, vagy akciózzák. Jelen esetben egy sima Róma-New York-Róma jegy 150.000,- Ft-ba kerül, viszont egy Genf-Róma-New York-Róma-Velence jegy 85.000,- Ft-ba került épp akkor. Na ehhez lehetett még felhasználni a japán kódot, és így jött ki a 11e Ft-os ár. Óriási botrány volt a dologból, egy pár napig izgultunk is, hogy törlik-e a foglalást, de végül is érvényesítették a jegyet. (Ezúton is köszi Seres Petinek az infóért, aki szombat éjjel hívott, hogy épp van egy ilyen akció!) Ha valakit részletesebben érdekel az akció, akkor itt bővebben olvashat róla.
Amikor biztos volt, hogy mehetünk, gyorsan be kellett még foglalni egy Genfes Wizzair, és egy Velencés Ryanair jegyet. Az út így már egy kicsit kacifántossá vált, de az össz ár még így sem érte el a 25.000,- Ft-ot! Mondjuk indulásig volt egy kis izgulás, hogy nehogy késsenek a gépek, pl. nagy hóesés miatt, mert a fapados csatlakozások miatt egy ilyen malőr miatt csúnyán elbukhatjuk az utat.
Mivel csak pár napra mentünk, és ugye a párommal, ezért a spottingolás tervét már eleve elvetettem. Reménykedtem benne, hogy felhős időnk lesz, hogy ne fájjon annyira a szívem, hogy nem tudok kimenni valamelyik reptérre fotózni, de már pár nappal az indulás előtt látni lehetett, hogy bizony 3 nap CAVOCra lehet számítani.
Szóval péntek reggel BUDról indultunk a Wizz Air viszonylag új, genfi járatával. Ember szeme teljesen elszokott már a tömeg látványától Ferihegyen, pedig hajnalban egészen nagy nemzetközi repülőtér hangulat van a terminálon, mert 6 és 6:30 között 12 gép indul. A check-in-es kislánytól kérdeztem is, hogy sokan leszünk-e a gépen, hogy tudjam, hogy korán kell-e a kapuhoz állni, ha ablak melletti helyet szeretnénk. Azt mondta, hogy majdnem tele. De jó, gondoltam lehet majd tolongani a beszállásnál. A beszállítás megkezdésekor viszont csak 66-an voltunk a kapunál. Kíváncsi vagyok, hogy nála ezek után mit takarhat a fél vagy negyed ház!
Olvasva az egyéb utazási fórumokat, számítottam rá, hogy lesz egy pár magyar a gépen akikkel a new yorki gépen is össze fogunk futni. Na hát a mögöttünk ülők is a várható amerikai élményekről beszéltek.
Az út teljesen sima volt, nagy extra nem történt. Egy említésre méltó volt csak, hogy a gép pont a Mont Blanc mellett ment el, amire a pilóták fel is hívták a figyelmet. Süllyedés közben látványosan közel mentünk el Európa legmagasabb pontja mellett:
Kifelé menet engedélyt kértem egy fülkefotóra:
Genfben 3,5 órás átszállásunk volt, de meglepő módon egész hamar eltelt az idő. Mondjuk elég tré volt, hogy a várócsarnokban gyakorlatilag csak az éttermeknél találtunk csak székeket, sehol máshol nem lehet leülni. Itt meg is reggeliztünk, amikor felfedeztük, hogy a szomszéd kávézóban épp Váradi József is épp ezt teszi. Gondoltam, hogy odaintegetek neki a „véletlenül nálam maradt” Wizzaires safety cardokkal, de végül kihagytam ezt a fajta üdvözlést.
A check-in pult-nál nem volt nagy sor, de rögtön kiszúrtam, hogy az előttünk lévő 4 fős német társaságnál is New York-os útikönyv van, sőt a pultnál álló két ürge is az Esta-ját (elektronikus regisztrációs lap USA belépéshez) mutogatja a check-in-eseknek. Amikor mi következtünk, a pultos srác kérdezte, hogy mi a végcél. Mondom, hogy New-York. Erre csak felröhögött. Úgy tűnik, hogy nagyon sokan lecsaptak erre az akcióra…
Mivel felhős idő volt, és nem is nagyon volt bent semmi extra gép, ezért nem küzdöttem vele, hogy próbáljak néhány képet lőni a tranzit üvegén keresztül. Talán említésre méltó gépek a Swiss A333, és két United 763 volt (egyik CO a másik még UA színben). A GAT-os résznél a Privatair 757-ese állt bent, de látszott, hogy majd a gépből, kigurulás közben se lehet értelmes képet csinálni róla. Sajnáltam is, mert mint utólag kiderült, a gépet néhány héttel később eladták.
Gépünk időben jött meg Rómából, méghozzá a Skyteames festésű EMB-190-es. A gép viszonylag új, néhány éves, viszont eddigi repüléseim egyik legkoszosabb gépe volt. A belső műanyagok nagy része olyan mocskos volt, hogy az ember azt gondolná, hogy átadása óta nem volt takarítva. Szinte az összes safety card régi és gyűrött volt, alig tudtam néhány normálisabb állapotút összeszedni. Viszonylag tele voltunk, olyan 75-80%-ra tippeltem a load factort.
A gép elég erősnek tűnt, legalább is nagyon határozottan gyorsultunk és emelkedtünk, viszont a hangja belülről is ugyanolyan hangos, mint kívülről. Brazil srácok nem nagyon küzdöttek a hangszigeteléssel. Az új stílusú vékony ülések kicsit kemények, de viszonylag kényelmesek, és a lábtér is egész nagy. Kb. 15 évvel ezelőtt, amikor elindultak a low cost társaságok, akkor mindenki csak úgy jellemezte őket, hogy ezeken a gépeken nem adnak kaját. Na mára eljutottunk oda, hogy az európai járatokon a hagyományosok sem adnak túl sok mindent. Egy pohár üdítőn és egy termékminta méretű zacskó mogyorón kívül mást nem kaptunk.
Leszállás a keresztpályára. Ha hangárok környékén még nagyon sok fél éve kivont MD-80-as látszik, de ami meglepő, bár ezen a képen nem látszik igazán, hogy legalább ennyi Air One CRJ-900-as is le volt tárolva.
Pilótafülke fotóra itt is bekérezkedtem. Érdekes dolog, a középen lévő monitor, amin a pilótafülke ajtó előtti mozgás látható. Gondolom ez is szeptember 11. hatása.
Római tranzit egyszerűen ment, a táblákra a különböző terminálok távolsága nem méterben, hanem percben van kiírva. A new yorki indulásig volt egy bő fél óránk, úgyhogy megpróbálkoztam egy spottingolással. A móló szerencsére körben üveges, de szokásos módon olyan koszos, mint amennyire egész Olaszország.
Említésre méltó gépmozgás a Thai 744 induló, Neos 763 érkező, és a nagy nemzetközi repterek mára már elmaradhatatlan tartozéka az Emirates 380-as induló volt. Ellenfény és koszos torzítós üveg miatt csak ezt az Alitalia A332-t sikerült úgy ahogy normálisan meglőni.
Bent állt még egy Alitalia (Carpatair) ATR-72 is, amit nem bírtam megcsinálni. Nagyon sajnáltam, mert már akkor sejtettem, hogy többet nem fogom látni, és hát a néhány héttel későbbi repeseményük után be is igazolódott a félelmem. Láttam bent egy érdekes festésű 738-at is, amiről fogalmam sem volt, hogy micsoda. Csak itthon sikerült kideríteni, hogy algír Tassili Airlines B738-as volt. Életemben nem hallottam róluk, és hát sajnos ezt is ott kellett hagyni.
.Azért jó a beszámoló. 
